A House Committee on Appropriations, a gazdaság talpraállítására szánt 550 milliárd dollár elosztásával megbízott házbizottság, közzétett egy kimutatást, hogy mely területekre körülbelül mennyi pénzt szándékoznak allokálni. Erről készült is egy szemléletes pie chart: (a "???" azt a 31,3 milliárdot szimbolizálja, amit elfelejtettek felosztani házbizottsági tagok, kerekítési hibának kissé jelentős)
Forrás: Rampell, Economix
A prioritások láthatóan egybecsengenek a harwardi professzor, Ed Glaeser nemrég megjelent véleményével, amiben három különösen támogatandó területet jelölt meg: adók csökkentése, társadalombiztosítási/egészségügyi terhek csökkentése, szövetségi államok támogatása. Az adók mérséklésének témakörénél leírta, nem biztos, hogy a középosztálybelieket kell megcélozni a kedvezményekkel, mert azok esetleg megtakarítanák, ahelyett hogy fogyasztásra költenék, ezért az alacsony jövedelmű rétegek terheit kell csökkenteni. A szövetségi államokat pedig azért kell támogatni, mert a szigorú költségvetési szabályaik miatt nem növelhetik kiadásaikat, márpedig úgy tűnik, hogy az USA ezt a válságot kiadásnöveléssel akarja megoldani, ezért forrásokat kell biztosítani az államoknak. Azt nem tudom, hogy a (legjobb tudomásom szerint) kongresszusi tagokból álló házbizottság amúgy is ezekre a területekre akart-e koncentrálni vagy esetleg az ottani politikusok figyelnek a közgazdászaikra.
Azt persze minden nagyfej beleírja a gazdaságélénkítésről szóló cikkébe, hogy nagyon fontos, hogy hasznos dolgokra kell elkölteni ezt a rengeteg pénzt, nem szabad rossz dolgokra, mert akkor nem lesz hasznos a pénzköltés. Mintha nem tudná mindenki, de egy későbbi "told you so"-ra még jó lehet.
Egyébként is vannak akik ellenzik ezt a állami költekezést, vagy inkább úgy mondom, hogy szkeptikusak és kételyeket foglamaznak meg. Nem biztosak a források helyes felhasználásában, az intézkedések hatásosságában stb. Ott van például Gregory Mankiw (ejtsd: makroökonómia), aki szintén megírta a szkeptikus cikkét, amiben ő is elmondja hogy nagyon vigyázni kell mire költik a pénzt. Példája: Ha felbéreled a szomszédodat 100 dollárért, hogy ásson egy lyukat a kertedben aztán temesse be, ő pedig téged bérel fel ugyanerre az ő kertjében szintén 100 dollárért, akkor a következő lesz az eredmény: teremtődött két munkahely, a GDP nőtt 200 dollárral, de nem valószínű hogy ettől bárkinek is jobb lett. A kormány költekezésének multiplikátora 1,4, tehát 1 dollár elköltésével 1,4 dollárral növelik a GDP-t, de az állam mondja meg, hogy mire költi. Mankiw azt mondja, hogyha a privát szektor kapná meg a forrásokat, ők biztos csak olyan dolgokra költenének, amire valóban szükségük van, tehát hatékonyabb lenne ez a megoldás.
Másrészről az állami költekezést jobbnak tartja az adócsökkentésnél, mivel ő is arra gondol, hogy az emberek - teljesen helyesen - megtakarítanák az így keletkezett pluszjövedelmüket, a kormány által elköltött dollár legalább már el van költve, növelve az aggregált keresletet. Azonban felhoz egy tanulmányt, mely szerint az 1 dollár adócsökkentés 3 dollárral növeli a GDP-t, tehát kétszer olyan hatásos mint a government spending. A tanulmány szerzőjét, Christina Romert, megválasztották a Council of Economic Advisors elnökévé, Mankiw ennek tulajdonítja, hogy végülis nagyobb szerepet kapott az adócsökkentés az élénkítő csomagban, mint azt eredetileg tervezték.
Érdekes téma, érdekes tanulságok. Folyt. köv...
