Egy kis érdekesség: magyar származású matematikus fia felügyeli az állami költekezést az Usában. Az Office of Management and Budget követi nyomon a szövetségi ügynökségek tevékenységeit.
Peter Richard Orszag
37th Director of the Office of Management and Budget
Az amerikai közgazdászok a válságkezelés szempontjából úgy tűnik két részre oszlottak, az egyik oldal helyesnek tartja a problémák megoldásának fiskális megközelítését, a másik rész pedig túl egyszerűnek, esetleg primitívnek, de mindenképpen veszélyekkel telinek véli a gazdaság állami költekezéssel való élénkítését. Az első csoportot talán tévedés nélkül lehet beazonosítani keynesiánusokként, vagy legalábbis valamilyen módon ahhoz az iskolához kötődnek, a másodikat viszont valószínűleg hiba lenne kizárólag monetaristákként azonosítani. Van egy részük, akik igazából nem tudják mit kéne tenni, de a kormányzati költekezés nem tetszik nekik. Az utóbbi pár évtizedben a monetaristák "voltak uralmon", ezért népszerű őket okolni a válság kialakulásával, közülük is leginkább Greenspant érik a vádak
A monetáris politika egyik nagy fegyvere a kamatláb jelenleg nem tud megoldással szolgálni a jelenlegi problémákra.
Paul Krugman egy Goldman Sachs-os tanulmányt idéz, hogy rávilágítson, milyen komoly is a most kialakult likviditási csapda, és mit kéne tennie a Fednek, ha irányadó kamatlábbal akarná megoldani a helyzetet. A fenti ábrán a valós és a Taylor-szabály szerint számolt kamatszint látható. A Taylor-szabály egy egyszerű képlet, ami szerint ha magasabb az infláció a kívánt szintnél, vagy a gazdasági termelés meghaladja a potenciális kibocsátást, akkor emelni kell a kamatot, ellenkező esetben csökkenteni, így simítva a gazdasági ciklusokat. Sokak szerint hibás a kamatpolitikát ennyire leegyszerűsíteni, de mégis jól látszik az ábrán, hogy nagy az összhang.
A szabály szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben a Federal Reservenek egy erős kamatvágásban kellene gondolkoznia, és egészen mínusz 6%-ra kellene levinnie a kamatlábat. Ezért mondja azt a Nobel-díjas Krugman, hogy szakítani kell az eddigi monetáris politikával, fiskális expanzióra van szükség.
A House Committee on Appropriations, a gazdaság talpraállítására szánt 550 milliárd dollár elosztásával megbízott házbizottság, közzétett egy kimutatást, hogy mely területekre körülbelül mennyi pénzt szándékoznak allokálni. Erről készült is egy szemléletes pie chart: (a "???" azt a 31,3 milliárdot szimbolizálja, amit elfelejtettek felosztani házbizottsági tagok, kerekítési hibának kissé jelentős)
Forrás: Rampell, Economix
A prioritások láthatóan egybecsengenek a harwardi professzor, Ed Glaeser nemrég megjelent véleményével, amiben három különösen támogatandó területet jelölt meg: adók csökkentése, társadalombiztosítási/egészségügyi terhek csökkentése, szövetségi államok támogatása. Az adók mérséklésének témakörénél leírta, nem biztos, hogy a középosztálybelieket kell megcélozni a kedvezményekkel, mert azok esetleg megtakarítanák, ahelyett hogy fogyasztásra költenék, ezért az alacsony jövedelmű rétegek terheit kell csökkenteni. A szövetségi államokat pedig azért kell támogatni, mert a szigorú költségvetési szabályaik miatt nem növelhetik kiadásaikat, márpedig úgy tűnik, hogy az USA ezt a válságot kiadásnöveléssel akarja megoldani, ezért forrásokat kell biztosítani az államoknak. Azt nem tudom, hogy a (legjobb tudomásom szerint) kongresszusi tagokból álló házbizottság amúgy is ezekre a területekre akart-e koncentrálni vagy esetleg az ottani politikusok figyelnek a közgazdászaikra.
Azt persze minden nagyfej beleírja a gazdaságélénkítésről szóló cikkébe, hogy nagyon fontos, hogy hasznos dolgokra kell elkölteni ezt a rengeteg pénzt, nem szabad rossz dolgokra, mert akkor nem lesz hasznos a pénzköltés. Mintha nem tudná mindenki, de egy későbbi "told you so"-ra még jó lehet.
Egyébként is vannak akik ellenzik ezt a állami költekezést, vagy inkább úgy mondom, hogy szkeptikusak és kételyeket foglamaznak meg. Nem biztosak a források helyes felhasználásában, az intézkedések hatásosságában stb. Ott van például Gregory Mankiw (ejtsd: makroökonómia), aki szintén megírta a szkeptikus cikkét, amiben ő is elmondja hogy nagyon vigyázni kell mire költik a pénzt. Példája: Ha felbéreled a szomszédodat 100 dollárért, hogy ásson egy lyukat a kertedben aztán temesse be, ő pedig téged bérel fel ugyanerre az ő kertjében szintén 100 dollárért, akkor a következő lesz az eredmény: teremtődött két munkahely, a GDP nőtt 200 dollárral, de nem valószínű hogy ettől bárkinek is jobb lett. A kormány költekezésének multiplikátora 1,4, tehát 1 dollár elköltésével 1,4 dollárral növelik a GDP-t, de az állam mondja meg, hogy mire költi. Mankiw azt mondja, hogyha a privát szektor kapná meg a forrásokat, ők biztos csak olyan dolgokra költenének, amire valóban szükségük van, tehát hatékonyabb lenne ez a megoldás.
Másrészről az állami költekezést jobbnak tartja az adócsökkentésnél, mivel ő is arra gondol, hogy az emberek - teljesen helyesen - megtakarítanák az így keletkezett pluszjövedelmüket, a kormány által elköltött dollár legalább már el van költve, növelve az aggregált keresletet. Azonban felhoz egy tanulmányt, mely szerint az 1 dollár adócsökkentés 3 dollárral növeli a GDP-t, tehát kétszer olyan hatásos mint a government spending. A tanulmány szerzőjét, Christina Romert, megválasztották a Council of Economic Advisors elnökévé, Mankiw ennek tulajdonítja, hogy végülis nagyobb szerepet kapott az adócsökkentés az élénkítő csomagban, mint azt eredetileg tervezték.
Érdekes téma, érdekes tanulságok. Folyt. köv...
Már megint gyengélkedik a forint, most éppen 277 forintért adnak egy eurót. Ez most talán a gázakadozásnak köszönhető, a gyárleállások nem segítenek a recessziós félelmeken, de ez azért valószínűleg hamarosan megoldódik. Viszont a probléma ami nem oldódik meg egyhamar, az a magyar struktúrákból és a világgazdaság lassulásából adódik. A devizák egyben árucikkek is, amiket szabad lebegésben a kereslet-kínálat alakít, tehát ha több embernek van forintra szüksége mint amennyi el akar adni, akkor emelkedik az árfolyam, ha a forint eladók vannak túlsúlyban, akkor csökken az árfolyam.
Megvizsgálva a forint árfolyamát alakító tényezőket szerintem gyengülnie kell a forintnak vagy legalábbis nincs lehetőség az erősödésre a közeljövőben:
Export-Import: a múlt évben már sikerült plusszosra kihozni a külker mérleget, az export meghaladta az importot, ha jól tudom körülbelül 100 millió euróval, tehát ennyivel több deviza jött be az országba, ha ezt átváltották forintra, akkor az erősítette az árfolyamot. Persze csalós, mert a sok multicég exportbevétele megy tovább az anyaországba. Na de ahhoz nem férhet kétség, hogy az európai és egyéb export célterületek gazdaságainak gyengülése nagyon meg fogja viselni az exportszektorunkat, mert nem lesz aki megvegye a termékeinket. Ha pedig az import kerül túlsúlyba, akkor az euro vásárlás gyengíteni fogja a forintot. A forint gyengülése egyben olcsóbbá teszi az exportunkat, tehát valamennyire serkentheti, de nem gondolom, hogy ez számottevő lehetne.
Devizahitelek: amikor az elmúlt években szóba került, hogy miért ilyen erős a forintunk, mikor igazából csak gondok vannak az országban, és nem indokolja semmi a 240-250 körüli forintárfolyamot, a devizahitelezést nevezték meg, mint az egyik forinterősítő fenomenát. A devizahitelek állománya folyamatosan növekedett, a törlesztések ehhez képest elenyészőek voltak, a devizabeáramlás jótékony hatással volt a forint árfolyamra. Most viszont az összes bank visszafogta a devizahitelezést, arrra már nem lehet számítani, hogy ez tartja majd az árfolyamot, sőt. Ahogy a megdrágult törlesztőrészletek miatt megindulnak majd az tőke előtörlesztések, a forint tovább fog gyengülni, ami még több embert fog rákényszeríteni, hogy szabaduljon a devizahitelétől.
Állampapírok/részvények: ha a külföldiek magyar értékpapírt akarnak venni, akkor át kell váltaniuk devizájukat forintra, ami erősíti a magyar fizetőeszközt. Erre azonban nagyon kevés most az esély, Magyarországot folyamatosan leminősítik, a legsérülékenyebb államok közé sorolják, túl nagy a kockázat. Ezen a fronton sem várható tőkebeáramlás.
Transzferek/támogatások: Magyarország nettó kedvezményezett az EU-ban, az uniós támogatások erősítik a forintot,mert át kell váltani, de igazából nem tudom milyen összeg fog ezekből befolyni a közeljövőben.
Beruházások (FDI): a közvetlen külföldi befektetésekre ilyen gazdasági környezetben nem lehet számítani, tehát nem is erősíthetik a forintot. Még ha meg is jön a befektetők kedve, akkor sem Magyarország a legvonzóbb célpont.
Reálkonvergencia: a forint nagyon sokat köszönhetett annak, hogy egy kalap alá vettek bennünket a többi régiós feltörekvő országokkal, így a mi devizánk is a többivel erősödött, azonban felzárkózás helyett mára már helyzet megfordult, kezdünk lemaradni, így innen sem várhatunk már erősödést.
MNB devizaműveletek: a nemzeti bank is hatással tud lenni az árfolyamra, teheti ezt devizapiaci intervencióval, szóbeli intervencióval és a várakozások alakításával. Mivel inflációs célt követ az MNB és jelenleg úgy tűnik, hogy semmi nem akadályozza a cél teljesülését, ezért elvileg nem kellene beavatkozniuk a forint árának alakulásába. Másik oldalon persze figyelembe kell venni, hogy egy erős forintgyengülés drasztikusba csaphat át, akkor pedig dőlnek a devizahitelesek, megugrik az állam devizahiteleire fizetett kamatkiadás, ezért nő az államháztartási hiány, a bizonytalan árfolyam és növekvő országkockázat miatt nem veszik az állampapírokat, az ország nem tud újabb hiteleket felvenni, világégés. Persze nem, de jól hangzik.
Biztos van még olyan tényező, amit kihagytam vagy nem volt teljesen kifejtve, de azt hiszem az elég tisztán látszik, hogy szegény forintunknak esélye sincs sértetlenül átvészelni a következő évet-éveket.
Októberben volt ez a nagy felhajtás, hogy Izland eltűnik a föld színéről, a maradványokat meg a piac igazságosan elosztja, aztán hogy kéne ezt megakadályozni. Izland az IMF-hez fordult segítségért meg az EU-hoz, ment az oroszokhoz, végül most már úgy néz ki, hogy kapnak 10 milliárd eurót, amiből elkezdhetik újjáépíteni az országot.
Az ügynek lett magyar vonatkozása, mivel egyből mindenki azt kezdte el pletykálgatni, hogy Magyarország lesz a következő, aki követi Izlandot. Persze egyből jöttek a cikkek, hogy mennyi különbség van a két ország között, Simor András is kifejtette, nem hasonlítunk a jeges országra, tulajdonképpen mi antilopok vagyunk, csak kicsit le vagyunk maradva a csapattól. Fő érveink, hogy a mi bankjaink külföldiek kezében vannak, tehát erős a hátterük, meg egyébként sem vállalták annyira túl magukat az ország GDP-jéhez képest, mint az izlandiak, emellett a gazdaságunk is struktúráltabb, meg biztos volt még pár érv, de lényegében mindenki csodálkozott, hogy merik szép Magyarországunkat egy 300 ezres halászfaluhoz hasonlítani.
Ezzel szemben mégis csak van pár dolog szerintem, amit érdemes szemügyre venni, mert érdekes lehet Magyarország számára is.
Itt arra gondolok, hogy az Izlandi jegybank is az inflációt próbálja beállítani egy általa kívánatosnak tartott szintre. Azonban az inflation targetinget az okosok szerint nem a kis országokra találták ki, sőt rájuk inkább veszélyes mint hasznos. Kicsi nyitott gazdaság a világpiaci árakra van bízva, kevés beleszólása van a dolgokba. Egy magyar monetáris tanácsnak meg még kevesebb, bárhogy változtatják az alapkamatot, az olaj ára erre nemigen szokott reagálni.
Izlandon az inflációs célkövetés rendszerét 2001 márciusában vezették be, azelőtt az árfolyamot dirigálták. Az inflációs célt 2,5%-ban határozták meg (jelenleg 17,1%, az alapkamat 18%).
A BBC honlapján találtam egy cikket (link) ami nagyvonalakban leírja, hogy miért is alakult a helyzet Izlandon úgy ahogy alakult. Tehát volt az inflációs cél, amit valahogy nem sikerült eltalálni, ezért az inflation targeting logikája szerint emelgetni kellett a kamatokat. Ez arra "kényszerítette" a hazai piaci szereplőket, vállalatokat és magánszemélyeket egyaránt, hogy külföldi devizában adósodjanak el, kisebb hitelkamatok mellett. Eddig ismerős. Emellett a spekulánsok is megkedvelték az izlandi koronát a magas kamatok miatt. Az erős külföldi tőkebeáramlás miatt a korona folyamatosan erősödött, tehát aki az izlandi fizetőeszközbe fektetett, az nem csak a magas kamatokat kapta meg, hanem árfolyamnyereségre is szert tett. Ez is ismerős. Surányi György szokta emlegetni ezt, hogy a külföldi befektetők tulajdonképpen learbitrálták a magyar államot az utóbbi években, mert erős forintot kaptak a méltányos kamatok mellé.
Az izlandi gazdaság a beáramló pénzek hatására erősödött, ami további inflációt gerjesztett, ami további kamatemelésekhez vezetett. Az árfolyam elszakadt a fundamentumoktól, lufit fújtak. 2001 és 2008 között nem ment 100 korona/EUR felé az árfolyam, de márciusban átlépte a bűvös százast, és onnantól kezdve zuhanórepülés. Most 160 koronát adnak egy euróért de volt 180 is még két hete, ez kb. olyan, mintha 500 forint körül lenne egy euró.
Az izlandi jegybankárok nyílván látták a káros folyamatokat, azonban nem nagyon tettek semmit se, és tartalékokat sem halmoztak fel, hogy esetlegesen meg tudják védeni az árfolyamot, ha szükség lenne rá.
Egy kimutatás szerint, azokban az országokban szignifikánsan alacsonyabb az infláció, ahol a jegybankok politikailag függetlenek. Izlandon ez igazából nem teljesült, a három jegybank elnök közül valakinek mindig volt politikusi múltja, és ez a kinevezésükben is nagyobb szerepet játszott, mint a közgazdasági jártasságuk.
A nem megfelelő monetáris politika mellett Izland másik problémája, az ország méretéhez képest túl nagyra nőtt bankrendszer. A bedőlés előtt a bankok mérlegfőösszege körülbelül tízszerese volt az izlandi GDP-nek, amiből egyből látszik, hogy baj esetén az állam nem tudná megmenteni a bankokat. És ez lett a veszte az országnak, a bizalom megrendülésével mindenki a pénzéhez akart jutni, a korona gyengült, a bankok likviditása megszűnt, fizetésképtelenség.
Rövidre zárva a témát, Magyarországon azért a bankok nem valószínű, hogy hasonló helyzetbe kerülnek, viszont a monetáris és a "rendes" politikával még lehetnek gondjaink.
Az izlandiaknak persze nem esnek kétségbe, van geotermikus energiájuk, megfagyni nem fognak, ételnek meg ott vannak a halak, úgyhogy "irány halászni".
Csak érdekességként 2008 nyaráról:
Csányi Sándor érzi a piacot:
hírek a portfólió.hu-ról:
Csányi Sándor MOL részvényeket adott el
(vállalatok - 2008.07.08 15:01):A MOL mai bejelentése szerint Dr. Csányi Sándor, a MOL Nyrt. igazgatóságának alelnöke 2008. július 7-én 866 darab MOL részvényt értékesített 19,500 forint/darab átlagárfolyamon
További Mol részvényektől vált meg Csányi Sándor
(vállalatok - 2008.07.08 17:35): A Mol mai bejelentése szerint Dr. Csányi Sándor, a MOL igazgatóságának alelnöke 2008. július 8-án 4,000 darab MOL részvényt értékesített 19,500 forint/darab átlagárfolyamon
7,587 darab MOL-t adott el tegnap Csányi Sándor
(vállalatok - 2008.07.10 08:09):Dr. Csányi Sándor, a MOL igazgatóságának alelnöke 2008. július 9-én 7,587 darab MOL részvényt értékesített 19,789 forint/darab átlagárfolyamon
-----------------------------------------------------------
Bekebelezné horvát társát a MOL: jön majd a nyilvános ajánlat
2008.07.14 14:40
5%-os esés a MOL piacán
(2008.07.14 16:28): 15:45-kor indult újra a MOL részvények kereskedése, a papírok jelenleg már 5%-os mínuszban tartózkodnak, a forgalom pedig 3.2 milliárd forintos, ami átlag feletti értéknek számít. Az olajcég ma bejelentette, hogy nyilvános ajánlatot kíván tenni a horvát INA közkézhányadon levő részvényeire. Az INA árfolyama jelenleg 2.8%-os csökkenést mutat.
A válság miatt megváltozott hozamkörnyezet miatt az ingatlannal foglalkozó piaci szereplőknek nem kevés problémájuk akad mostanában. Ott vannak az ingatlan befektetési alapok, akik a 6-7%-os hozamaikkal nem tudnak versenyezni a monetáris tanács által feltornászott kamatokkal, de ugyanez jellemző az ingatlanfejlesztőkre (meg persze még sok mindenki másra is)
Az ingatlanfejlesztő projektcégek ugye kigondolnak valamit, aztán összekalapozzák rá a pénzt. Jelenleg mondhatni általános projektstop van, mivel senkinek nem akaródzik a pénzét bizonytalan ingatlanokba fektetni, ki tudja mit hoz az elkövekező két év, a bankok meg pláne nem adnak pénzt. Pedig idegen tőke is szokott kelleni, eddig általánosan 70-80% körül mozgott.
Abban konszenzus van, hogy a projekteket újra kell értékelni, érzékenységvizsgálatok, szcenárióelemzés, fejlettebb kockázatkezelés, feszesebb tervek, stb. Abban is biztos mindenki, hogy a legjobb területeken, a legjobb lokációval rendelkező és jó minőségű fejlesztésekre mindig lesz pénz. Egyesek összefogást szorgalmaznak, az ingatlanfejlesztők társuljanak ingatlankezelőkkel, karbantartó cégekkel.
Ehhez hozzátenném, most jött el a legrátermettebb fejlesztők ideje. A piaci borulások mindig előhozzák a természet egyik legmeghatározóbb törvényét: az erősebb kutya barátkozik eredményesebben, tehát evolúció van. Aki megfelelően értékelte eddig a kockázatokat és nem vállalta túl magát, az legrosszabb esetben is túlél, de ha elég forrása van talonban, akkor itt a lehetőség felvásárolni az olcsóvá vált, pénz hiányában leállított, de amúgy kíváló projekteket. Jól fog az még jönni 1-2 év múlva.
Ehhez kapcsolódva, a legtöbb elemző 2 évet gondol válságosnak, aztán jön a felvirágzás (persze mondhatnának 2 hónapot is meg 20 évet is, akkor se lehetne nekik hinni, az utóbbi pár évben teljesen eljátszották hitelüket). De tegyük fel, hogy a józan paraszt is 2 évben gondolkodik, mert addig mindenki kipánikolhatja magát, aztán el lehet kezdeni dolgozni. A mostani tömeges projektleállást a jövőbeli kereslethiánnyal is szokás indokolni, mivel a reálgazdaság szenvedése miatt a bérlőknek se lesz annyi pénze irodákra, a hitelhiány miatt pedig nem fognak lakást vásárolni. Na de egyszercsak beindul a gazdaság és az egykori kereslethiány már a múlté lesz, és a leállított fejlesztések miatt átcsap keresleti többletbe, melynek hatására ismét beindul a ingatlan biznisz. Azonban egy okos-ügyes-erős projektcég ezt nem várja meg, hanem megpróbálja erre az időszakra időzíteni projektjeinek befejezését, így ő lehet az, aki felszívja a túlkeresletet, nem rossz áron. Persze ehhez az kell, hogy a válság közepén kezdjen valaki bele egy nagyszabású befektetésbe, amihez nem kevé bátorság kell, viszont ami biztos, ha az alapanyagok talán nem is, de a munkaerő valószínűleg olcsóbban fog rendelkezésre állni ebben az időszakban, tehát jó időzítéssel extra profitra lehet szert tenni.
Mint mindig, most is vannak olyanok, akik az államtól várnák a segítséget, ám én ebben nem bíznék a helyükben, nincs pénz a kasszában. Ezt persze ők is tudják, de munkavállalóikra és az ingatlanipar jelentősségére szoktak hivatkozni, hogy nagyobb lesz a baj, ha az állam nem élénkíti a piacot. És lehet igazuk is van, amit viszont mindenki tud, rossz struktúrákat fenntartani mindig többe kerül hosszú távon, mintha hagynánk megtisztulni a piacot, ami fenntartható termelési szerkezetet hozhatna létre. Tehát okosan kellene a piacokhoz nyúlni, ezt viszont nem lehet kinézni a mostani politikai elitből, úgyhogy talán jobb ha nem is nyúlkálnak.
1896. Magyarország prosperál, dübörög a gazdaság, ünnepeljük a Milleniumot. Görögország olimpiát rendez, már nagyon régóta az elsőt, Röntgen próbálgatja az X-sugarait, Charles Dow először állítja össze kedvenc indexét, a Dow Jones Industrial Avarage-t (eredetileg 12 cég, amiből ma már csak Edisoné, a GE van benn).
Az Usában pedig elnököt választottak, ahol ekkorra már jó 15 éve defláció van (a defláció káros hatásai: adósságdefláció, elhalasztott fogyasztás, gazdaság dekapitalizációja, a kamatpolitika hatástalanná válhat, bővebben MNB tanulmány itt). Amerikában az aranystandardra esküdtek, ám amikor a nép rosszul érzi magát, a régi beidegződések megkérdőjeleződnek. Úgy gondolták egyesek, hogy a bimetál rendszer, tehát ha arany mellett az ezüstöt is bevonnák a pénzforgalomba, növelné a pénzkínálatot, ezzel csökkentve a deflációt, esetleg egészséges mértékű inflációt okozna. Az elnökválasztást is erre a kérdésre bontották le, arany vagy ezüst.
Ilyen környezetben íródott meg az Óz a nagy varázsló, ami nagyon akkurátusan leköveti a kor monetáris eseményeit,és most Spoiler Alert*** Dorothy is a bimetál rendszer segítségével jutott haza***
A történet szépen le van írva Mankiw (ejtsd ménkő vagy menkjú, ahogy tetszik) Makroökonómia könyvében, ezért onnan írom be:
Dorothyt, a tradícionális amerikai értékek képviselőjét, elsodorja az idők szele, három barátot szerez, a Madárijesztőt (farmerek), a Bádogembert (ipari munkások) és a félős oroszlánt (William Jennings Bryan, az ezüst párti elnökjelölt). Aztán elkezdik követni a sárga téglás utat (aranystandard), hogy majd megtalálják a Varázslót, aki mindenre tudja a választ és segít Dorothynak hazajutni. Megérkeznek Óz földjére (Washington), ahol mindenki zöld szemüvegen (dollár, pénz) keresztül tekint a világba. A Varázsló (William McKinley, aranypárti elnökjelölt), az egész nép gondjának megoldását ígéri, de kiderül, hogy minden csak ámítás. A végén kiderül, hogy Dorothy ezüst cipője a megoldás (amit a filmben rubintcipőre cseréltek le, mert akkoriban jött be a színes film és a piros cipő szebben mutatott)
A valóság is happy end-es volt, bár nem az ezüst cipőnek köszönhetően. Az arany elnökjelölt nyert, így maradt az aranystandard, de jött a megváltó infláció, mivel újabb aranylelőhelyeket fedeztek fel és a kitermelési eljárások is fejlődtek.
Legközelebb a Piroska és a farkas gazdasági feltáró elemzését fogom elvégezni.
Ami még érdekes lehet: kíváncsi vagyok hogyan fogják mesébe önteni a mostani értékpapírosítás és a subprime témát, és ki fogja viselni a csodacipőt?
Egy másik interpretáció (kattintásra olvashatóbb):
Kiszámoltam mennyi benzinnel megy az ember, és ez mennyibe kerül.
Eredményeim összefoglalva: Az ember egy átlagos nap elmegy 3 deci 95-ös ólmozatlannal, 100 kilométeren kevesebb üzemanyagot fogyasztunk mint az autók, hátrány viszont a lassúság. Sajtburgerrel nem éri meg, közel 20-szor annyiba kerül mint a benzin, a sertészsír nagyon gazdaságos, bár egy kicsit még így is drágább, mintha benzint tudnánk enni
adatok:
Benzin energia: 35-40 MJ/liter
Ember kb. 2000 kalória (kcal)/nap 2000-2500 => 2.000.000-2.500.000 kalória
1 nutrition kalória= 4.182 J
képre kattintva az eredmények:
(a számítás 2008 nyarán készült 313 forintos benzinár mellett. Azóta ugye világválság és benzinár csökkenés, de ez is csak az eredmények robosztusságát emeli ki, még jobban megérné benzint enni)
