1896. Magyarország prosperál, dübörög a gazdaság, ünnepeljük a Milleniumot. Görögország olimpiát rendez, már nagyon régóta az elsőt, Röntgen próbálgatja az X-sugarait, Charles Dow először állítja össze kedvenc indexét, a Dow Jones Industrial Avarage-t (eredetileg 12 cég, amiből ma már csak Edisoné, a GE van benn).
Az Usában pedig elnököt választottak, ahol ekkorra már jó 15 éve defláció van (a defláció káros hatásai: adósságdefláció, elhalasztott fogyasztás, gazdaság dekapitalizációja, a kamatpolitika hatástalanná válhat, bővebben MNB tanulmány itt). Amerikában az aranystandardra esküdtek, ám amikor a nép rosszul érzi magát, a régi beidegződések megkérdőjeleződnek. Úgy gondolták egyesek, hogy a bimetál rendszer, tehát ha arany mellett az ezüstöt is bevonnák a pénzforgalomba, növelné a pénzkínálatot, ezzel csökkentve a deflációt, esetleg egészséges mértékű inflációt okozna. Az elnökválasztást is erre a kérdésre bontották le, arany vagy ezüst.
Ilyen környezetben íródott meg az Óz a nagy varázsló, ami nagyon akkurátusan leköveti a kor monetáris eseményeit,és most Spoiler Alert*** Dorothy is a bimetál rendszer segítségével jutott haza***
A történet szépen le van írva Mankiw (ejtsd ménkő vagy menkjú, ahogy tetszik) Makroökonómia könyvében, ezért onnan írom be:
Dorothyt, a tradícionális amerikai értékek képviselőjét, elsodorja az idők szele, három barátot szerez, a Madárijesztőt (farmerek), a Bádogembert (ipari munkások) és a félős oroszlánt (William Jennings Bryan, az ezüst párti elnökjelölt). Aztán elkezdik követni a sárga téglás utat (aranystandard), hogy majd megtalálják a Varázslót, aki mindenre tudja a választ és segít Dorothynak hazajutni. Megérkeznek Óz földjére (Washington), ahol mindenki zöld szemüvegen (dollár, pénz) keresztül tekint a világba. A Varázsló (William McKinley, aranypárti elnökjelölt), az egész nép gondjának megoldását ígéri, de kiderül, hogy minden csak ámítás. A végén kiderül, hogy Dorothy ezüst cipője a megoldás (amit a filmben rubintcipőre cseréltek le, mert akkoriban jött be a színes film és a piros cipő szebben mutatott)
A valóság is happy end-es volt, bár nem az ezüst cipőnek köszönhetően. Az arany elnökjelölt nyert, így maradt az aranystandard, de jött a megváltó infláció, mivel újabb aranylelőhelyeket fedeztek fel és a kitermelési eljárások is fejlődtek.
Legközelebb a Piroska és a farkas gazdasági feltáró elemzését fogom elvégezni.
Ami még érdekes lehet: kíváncsi vagyok hogyan fogják mesébe önteni a mostani értékpapírosítás és a subprime témát, és ki fogja viselni a csodacipőt?
Egy másik interpretáció (kattintásra olvashatóbb):
